22. Szösszenet

Sziasztok!
Még nem végeztem a PMSZ 22. fejezetének megírásával, mert még szeretnék sűríteni bele nektek egy kis izgalmat is! :)
Egy kis szösszenetet másolok be nektek, hogy ne aggódjatok, nem tűntem el, de még kérek egy kis haladékot, mert házi dolgozatot is kell írnom és a héten leadnom, szóval a kötelező az első.

Azért remélem, nem harapjátok le a fejem, ezért a kis "életjelért!"

Pusszancs: Wedó

(Edward szemszöge)

„Ha akarsz elmehetsz.” Jelentette ki kertelés nélkül, de gondolatai között bánat és szomorúság felhői gyülekeztek erre a kijelentésre. Nem szeretett volna elengedni.

– Ez nem ilyen egyszerű – túrtam a hajamba megkínzottan.

„Miért?” Kérdezte csöndesen Alice. Szemén nem látszott semmi, de a gondolatai finom értetlenkedést tükröztek.

– Bella La Pushban van.

„Igen, tudom.” Üzente húgom gondolatban.